unió Erdéllyel, 1848. ápr.11., máj. 30.: Magyarország és Erdély újraegyesülése. – A I. (Szt) István államalapításától – 1541: Buda tör. megszállásáig, Erdély a m. kirság törzsterülete volt, amit a kir-aink által kinevezett m. zászlósúr a →vajda kormányozott. Szapolyai János vajdát (1510–26) a vesztes →mohácsi csata után s a trónigénylő I. (Habsburg) Ferdinándot (ur. 1526–64) is 1526: kir-lyá választották, s az orsz. középső részét a tör. hódoltatta – a vetélkedő felek 1538: a →váradi békében az uralmuk alatti ter-et megtartva fölosztották az orsz-ot. K-Mo. és Erdély – haláláig ideiglenesen – Szapolyaié maradt a Porta védnöksége alatt. Ezen állapotot Szapolyai János Zsigmond születése után a tör. befolyás véglegesítette. Erdélyt uralkodói mint Mo. kiegészítő részét, tekintették, a magyar király felsőségét is elismerték, s Erdély törv.tárunkban is (1552: 1.;1595: 2; 1608: 19. tc., stb) hazánk kiegészítő része. – 1688: Erdélyt I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) „oltalmába” vette, kormányzóját utasította, hogy „Erdélyt, mint Magyarországnak ős tagját” vegye át, de a Királyhágón túli résznek külön kormányzása, törvényhozása és nemzetiségi szerkezete marad. 1691: a →Diploma Leopoldinum Erdély önálló közjogi viszonyait, rendi és nemzetiségi kiváltságait papíron biztosította, az orsz-os sérelmeket csak szaporította. 1757–90: a tartományi gyűlést sem hívtak össze II. József (ur. 1780–90) önkényeskedései élesztették föl az egyesítést, ezért küldtek képviselőket 1790: a budai ogy-re, mely a koronázási hitlevélbe akarta iktatni, hogy „Erdély Magyarország koronájához tartozik, annak elválaszthatlan darabja”, s a Fölség azt „Magyarország királyának jogán és neve alatt fogja kormányozni a törvények értelmében”. II. (Habsburg) Lipót (ur. 1790–92) a hitlevél ezen részét ismételten elutasította; 1791: kijelentette: Erdélyben, mint az 1741:18. tc. szerint is a m. koronához tartozó részen fog uralkodni. 1791: a kolozsvári tart-gyűlés is tárgyalta az „egyesülést”oly föltétellel, hogy az országrészeket ezután is külön akarták hagyni. Erdélynek megmaradt volna külön ogy-e „minden függés nélküli” főkormányszéke, udvari kancelláriája, a Diploma Leopoldinum, minden alapjoga, törvénye és szabadalma. 1791–1848: az ~ az ogy. nem tárgyalta, de közóhaj maradt, annál is inkább, mert Bécs Erdély és Mo. közti viszályt szította a →Részek ügyében. 1842: az erdélyi tart.gyűlésen választmányt bízott meg az előmunkálatokkal. 1846–47: közgyűlésén az ellenzéki és a konzervativ párt egyetértve követelte az egyesülést. Ez lett 1848. III. 15: a nemzet követeléseinek 12 pontjából a 12. pont. – Az →áprilisi törvények 7. tc. és az 1848. V. 30: a kolozsvári tart. gyűlés (Roth Illés brassói és Schmidt Konrád szebeni követek a szász nemzet nevében, az oláhok részéről →Lemény pp támogatásával egyhangúlag) 1. cikkelye kimondta Mo. és Erdély unióját (amit VI. 10. a kir. szentesített). – 1849. IX: a szabadságharc leveretése után a Habsburg önkényuralom az Erdélyi nagyfejedelemséget ismét elválaszotta Mo-tól. 1861: I. 13–16: Nagyszebenben az oláhok értekezelete ellenezve Mo. és erdély újraegyesítését, az oláhok erdélyi ogy-en való arányos képviseletét és a "rumén nemzet" elismerését kívánta. 1867: a →kiegyezés után az ~ átmeneti munkálatait 1867–1869. IV. 30: egy kir-i biztosság intézte; azután lett ismét egységes a m. közigazg. 1868. XII. 6: a Ferenc József (ur. 1848–1916) szentesítette 43. törv. ismét kimondta az uniót az 1848. é. törv. alapján. Az ~ kimondását megörökítő emléktáblát 1919: az oláhok eltávolították. 88

Szilágyi Ferenc: Az erdélyi unió. Uo., 1861. – Szeremlei 1867:45. – Farczády Elek. Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre és működése. Az első erdélyi unió 1437 előtt. Bp., 1912. – Kővári: Erdély tört. 1848. és 1849-ben. – Századok 1994: 831. (Egyed Ákos: Kossuth Lajos és a székelyek 1848-ban) – Egyed Ákos:Erdély 1848. évi utolsó rendi ogy-e. Marosvásárhely, 2001.